Donytella "gondolatok"

Vágyom Rád és a csókodra, mit rég igértél,
Áhitom tested-lelked! várom, hogy élvezzél!
Oly hevesen ver a szívem, s lelkem lebeg,
Hallani akarlak, s érezni édesem a tested !

A vágyakozás annyira tud fájni, úgy várlak,
Heves testem, mond ezután mit kivánna?
Csókod és ölelésed, karodba bujva várom,
Mit adhatsz és nyújthatok Neked egy álom!

Ne várakoztass sokáig, mert már nem bírom,
Őlelésedre vágyom, s karodba burkolódzom.
Hozzád szeretnék bújni, és elveszni benned,
Nem bírok már vágyammal, s a szenvedéllyel.

Jőjj! Siess és légy az enyém, ne várass már,
Hisz a testem a Tied, reszketve csak rád vár!
Ha átadom végre magam neked, ölelj vággyal,
Ne habozz tovább, élj a kéjek édes mámorával!

Adom magam amennyire lehetséges, teljesen,
Élvezni Veled, forró érzéseink kéjes érzelemben.
A vágy hevít és reszket a lelkem, akarlak Téged,
Beteljesülésünk hosszú legyen, megrázó és édes!

Úszni szeretnék a heves ölelésben, mit adsz nekem,
Elalélva szállni mint falevél játszva a szélben, Veled!
Hangom hallgasd, és élvezd, a vágyam mit átadsz,
Akard, hogy kéjes sikolyommal Te eggyütt szárnyalj!

Egybefonódott testünk egymásba gabalyodva, izzva,
Szerelemmel gyötört szívek, ölelése forrva s bizva,
Elérni a kéjek csúcsán vonaglik a két test, mily édes,
S nedveink keveredve, lüktet a végső beteljesüléssel.

Vajon itt be is fejeződik ez az édes vágy, mit várunk?
Vagy szállunk tovább, és ujra egymásba ér vágyunk?
Nem hagyjuk abba, mig elnem alél a vágy bennünk,
Ha ezzel az érzéssel, végtelenbe szállva beteljesülünk.

Jogvédett!!