Donytella "gondolatok"

Nem hazudok, de várok csendesen; szeretlek, s a távolban utánad epedek.Hiszen akkor ott, csak mi voltunk ketten,körülöttün csend, mint a lelkünkben.Nem beszéltünk, csak alig pár szót, de nekem többet mondott mintha szavaltál volna ott.Mikor dalra fakadtál édesen... s a boldogság…

Szívem alatt, volt egy igaz gyöngyszem..Érted vagyok, édes drága kis kincsem!Kaptalak téged, ajándékom vagy tőle;Nem tudja Ő, enyém a titkok gyöngye!

Megtört bennem a csend... Csak figyelek, hiszen élek.Fáj valami ott bent, ha te ezt ugyanígy nem is érzed!Mondanád, mit hallani szeretnék.Vagy talán mégsem?Megfontolva minden pillanatot, elmerülni egy képben!

Te, ki életem egy gertyalángnyi része lettél..Kit szívből szeretek, s reményem benned él.Hisz szerelmem hozzád hűen, örök marad;Tudom, mert szívem édes dobbanása vagy!