Donytella "gondolatok"

Minden arcban Téged látlak,Minden napban hiányollak.Nem tudom feledni, ölelésed,Vágyom hangod, nevetésed.

Ki a nagybetüs életbe... Vége a nyárnak, sok szórakozásoknak. Kezdődik a munka, az első munkahelyen. Suli törölve, mivel ahova jelentkeztem, anyám nem engedett. Igy mehettem igázni. Szóval akkor nyilt meg a szakorvosi rendelő Szt-rén, és mint egy jólnevelt kislány belevetettem…

Mond mi ok lehet erre,Tán elborult az ég légtere.Nehéz erre választ adni,Kellene a tiszta elme, ez ni...Bontsd ki hát a rejtelmeket,Hagyd el az intelmeket.Fátylát hinti TerádHisz' Ő egy jó barát...S ha tisztulni látszik már,Engedd be a szivárványt!

Édesanyám! Ki ilyen több nincs a földön senkinek,Fogadd, igaz szeretettel ezt a kicsi versemet.Bár ki ezt a verset írta, nem nagy művész, nem költő;Csak egyetlen lányod vagyok, tiszta szívből szerető!Kérve- kérlek Édesanyám, ne nevess ki engemet!Amiért ily buzgón, Hozzád írom…

Igen, ötödikben a változás mindenben az volt. Az osztályzataim leromlottak. Nem tudtam igazán beilleszkedni a régi-új közösségembe. Még mindig nagyon szép leányzó voltam. Hosszú szőke hajam, szépen félig hátra volt tűzve, a többi lógott a hátamra. Kedvességem mitsem…

Voltam valaha én is gyermek, ki ártatlan csillogó kék szemekkel arany fürtökkel figyelt a világra! Nem csak figyelt, sokat tanult is belőle... Jó családban nőttem fel, szerettek s szerettem. A nagyimékat a szüleimként tekintem, hisz ők voltak az életem fontos része. Vannak még…