Nem hazudok, de várok csendesen; szeretlek, s a távolban utánad epedek.
Hiszen akkor ott, csak mi voltunk ketten,körülöttün csend, mint a lelkünkben.
Nem beszéltünk, csak alig pár szót, de nekem többet mondott mintha szavaltál volna ott.
Mikor dalra fakadtál édesen... s a boldogság tükröződött belőled. Ezt köszönöm, hogy én adhadtam-tehettem. Tudod, én minden nap veled vagyok lélekben. Csak te jársz szüntelen az eszemben. Hiába kértelek, hiába mondtam: Gyere, várlak, mert szeretlek...
Türelem...
2007.08.21. 06:15 Donytella2
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://almok-ha-meselnek.blog.hu/api/trackback/id/tr79144810
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
