Donytella "gondolatok"

Dolgozom az eg.ü.-ben, és tanulok. Nagyon szeretem, és hála égnek minden doki és dokinő, még a diri is a kedvenceim között vannak. Én is nekik. Én vagyok a legfiatalabb, és pici korom óta ismernek jó páran. Ugrom. 16 évesen megismertem valakit, aki nem sokra rá a férjem is lett. Már nem voltam egyedűl, de nagyon sok mindent nekem kellett ezután ellátnom amit addig nem. Teljes háztartást kellett vezetnem, amire nem voltam még igazán felkészülve. De szép lassan belerázódtam. 17 évesen terhes lettem, rá 2 hónapra elvesztettem a babám. Lelkibeteg voltam, és nem akartam babákat látni sem. A férjem, nem érezte ugyanezeket át amit én. Kicsit, vagy nagyon, de bántott a dolog. 18 évesen szültem egy kislányt, jan.04.-én 2950 gr-al, 56 cm-rel. Egyedűl voltam a picimmel, mert a férjemnek egy külföldi munka közben-után bulizás miatt az összes magyar kárt okozott. Nem írom most le mi oka volt, de a lényeg, hoyg politikai bünösnek nyílvánították őket. Hasonló dolgok, mint a mostani zavargások Pesten. Másfél évet voltam egyedül a lányommal. Nem volt semmilyewn segítségem. Elmentem dolgozni, és a bölcsiben már 9 hónaposan bent volt a kicsi. Hazaengedték a párom és eleinte minden rendben is volt. Hanem eljött egy idő amikor neki mehetnékje lett. Ekkor már a második lányommal voltam terhes. 3 év van a lányaim között. Eléggé komoly dolgok történtek, ami felett nem lehetett szemet hunyni. Amiket megtudtam a férjemről, azt nem tudtam megbocsájtani. A legjobb gyerekkori barátnőm, a szomszédom összeborúlt a férjemmel. Ki volt a hibás, sosem érdekelt. Én nem adtam okot erre, ők nem szégyellték a dolgokat. Beadtam a válópert és nagyon gyorsan sikerült elválnom tőle. A lányom egy hónapra rá született meg. 4.000gr 61cm-rel. Gyönyörű baba volt, hatalmas fekete hajjal, és duci mindenhol. Itt nem részletezem sokat, felesleges. Szépen fejlődtek a kicsik, és nem éreztem az egyedűllétet. Igaz lett egy barátom nekem is, és ő volt életem nagy szerelme! gyorsítok: 5 évet éltünk együtt, soha egy rossz szó egy bántó hang nem hagyta el egyikönk száját sem. Nagyon szerettük egymást és terveztük a jövőnket. Igen, terveztük, de ami nem jöhet össze az nem is fog... Amikor közölte a szüleivel, hogy szret és össze szeretne házasodni velem, akkor jött ahidegvíz! A mama nem egyezett bele, mégpedig olyformán, hogy kitagadással fenyegette meg a fiát avagyonból. Nem volt az olyan nagy, nem kell itt milliókra gondolni.. Mindegy, az én lelkem összetört teljesen, ő kórházban kötött ki. Én ekkor 5 hónapos terhes voltam, és tudtam, hogy pár hónapom van a lakásomig. Elmondani nem tudom min mentem át abban az időben, de én sosem felejtem el! Szeptemberben nagy nehezen, de meglett az első saját lakásom. Ééééés egyedűl!!! Illetve a lányokkal. Nagyon szép volt, és mindenáron csak még szebbé szerettem volna varázasolni, amit lassacskán próbáltam is megvalósítani. Janiár 05.-én megszületett egy hónappal korábban a 3. lányom. Nem kívánom senkinek azt amin akkor túlmentem. Mindketten túléltük és nem is volt komolyabb gond. Ő 3450gr-al született, 57cm-rel. Ugrom: 6 éve voltam egyedűl a 3 gyerkemmel, bölcsibe és oviba hordtam őket. Dolgoztam, és ez teljesen normális is volt sztem. Fáradhahtatlan voltam, tele energiával! Aztán megismerkedtem egy régi gyerekkori pajtásommal. Sokat járt fel hozzánk, szeretett ottlenni.Aztán több is kialakúlt a kapcsolatunk. Itt is voltak mindenféle tetszik-nem tetszik dolgok, de én harcoltam. Nem is tudom miért. Talán azért, hogy majd megmutatom én... Megmutattam. Férjhez mentem, de minek???! Sokkal rosszabb lett minden mint addig volt egyedűl. Nagyon messze vidékre költöztünk és amíg a házat, ami 3 szintes volt rendbehoztuk és mindent a környékén, kívül-belül rendbetettünk addig nem is volt akkora gond. Le voltunk foglalva, és szépen éldegéltünk.Elmentem egy komolyabb iskolába, megint tanultam. 4-esre végeztem, pedig el sem akartam menni a vizsgákra. Meló, irodán és nagyon szerettem csinálni. Aztán megint kezdődtek a gondok. Ő agresszív lett. A gyerekeket verte, én nem hagytam. sok vita volt köztünk, de valahogy mindig lehültek ezek. Egyszer aztán azzal jött haza, hogy van egy munkatársa akinek nagyon tetszem, és szeretne velem lenni. Erre akkor még diliből mondtam neki, rendben van, várom.. Én nevettem, ő komolyan gondolta. Nem is selytettem, hogy valóban képes ezt komolyan venni! Megtörtént, és 9 hónapig tartott. Aztán kezdett neki soknak tünni, én meg már totál megszoktam, hogy hárman élünk párban. Akkora lakásban, bőven elvoltunk, és a gyerekek sem vettek észre belőle semmi többet mint amennyit egy jó barátság jelentett. Aztán a pillanatok sodortak magukkal. Lépnem kellett, és én úgy gondoltam mindent vagy semmit alapon, maradok a semminél. Kiléptem a körből és a gyerekekkel együtt és az új párommal leléptünk haza. Hozzánk haza! Ő a mostani férjem.
Szerettük egymást, a gyerekek nőttek, és rá két évre megszületett a fiam. A lányok már nem voltak kicsik, hiszen a legkissebb is 9 éves volt. Most először babáztam igazán ki magam. (folyt.köv.)

ÉN, MAGDALENA: