Donytella "gondolatok"

Tudod, hogy most elmondtam mik a terveim, kezd rádöbbenni, hogy mekkora hibákat követett el ellenünk. Kétségbe van esve, hogy mi lesz vele nélkülem/ünk, mert nem vállalja senki ilyen állapotban. Mennie kell idővel az örzőbe, hogy megkapja a 24 órás felügyeletet, amit tőlem kikönyörgött, hogy ne tegyem be.. Pár napja, mondta el egy este, hogy nem is olyan rég (neki) még minden este hozzábújtam és csak úgy aludtam el, ha mellettem volt és belebújtam amennyire lehetett. Ezt akkor nem mondanám, hogy jó néven vette, de most kezd rádöbbenni, hogy mennyire megutáltam és minden téren kikerülöm, amennyire lehet. Ha hozzám ér, autómatice elhúzódom ,vagy elhúzok a közeléből. Ez most neki nem esik jól. Ha meg felhozopm, hogy igen annó valamikor én tettem ezeket, és nem értékelte... Hát enniy idő után már nem lehet nem megtörténtekké tenni a dolgokat. Pedig szerettem, és nem tudom ő mit akart, vagy minek képzelte magát, hogy felettem állónak gondolta a lényét. Most ő van nagyon lent (nem mintha én szárnyalnék) de ő is nagyot pottyant, úgy jó 3 emeletet... és most ért földet igazán, mert most döbben rá a múlt elhibázott dolgaira. De ennek már részemről vége, ezt nem lehet meg nem történté tenni...