Donytella "gondolatok"

Ma kaptam egy levelet, amiben egy személyes kérdést tettek fel számomra! Az pedig igy hangzott... Mi van veletek, külön alszol, és nemi életet élsz férjeddel, a Z..val? Phúúú...
Igen, külön alszunk, mert már nem tudok a szoros közelében együtt aludni vele. Már én is rádöbbentem, hogy végleg nem szeretem, és nem is akarok tőle vele semmit sem! A nemi életünk, hahaha! Már évek óta nem élünk rendszeres nemi életet, ha meghatároznám, úgy kb.. (nem nehéz kiszámolni!) körülbelül 6 éve, hogy évente egy alkalommal valami történt, de az sem volt az igazi! Tavaj óta meg, már csak emlékeim vannak erről.. Mi is lenne az?? Emlékszem jó volt, szerettem, élveztem is amit csinálok, de mára már elmúlt, és még csak nem is hiányzik. Lehet, hogy ennek csak annyi oka van, hogy nincs akivel megtegyem? Aki lenne az már nem érdekel, és nem is vágyom az érintésére sem! Kiráz a hideg a gondolattól, ha tennem kéne valamit vele. Nem is hiányzik, hiszen nincs kivel, és megszoktam a hiányát is. Persze más lenne ha szeretném azt akivel megtehetném, de nincs ilyenem. Talán valahol egyszer még rábukkanok a lelki és testi társamra.. Most magam alatt vagyok, kiutat kéne találnom a gödörből, de valamiért nem találok rá megfelelő megoldást. Csak rágom magam nap, mint nap, és nem jut semmi okos az eszembe. Pedig annó, eléggé kreatív voltam, és nem kellett senki segítsége egy ilyen helyzet megoldásához sem. Sokkal keményebb dolgokat megtudtam oldani, ma meg valahogy nem akaródzik semmi bejönni! Hagytam magam tönkretenni, és mindent elrontani. Egy ember miatt aki semmit nem érdemelt meg belőlem! Sosem vártam el a komoly dolgokban sem mások segítségét, de azthiszem most nagyon elkélne a kirugaszkodásomhoz. Belefáradtam abba, hogy mindig mindenkinek én segítettem, most nekem lenne rá szükségem, de hogyan kérjem? Jó lenne most nagyon okosnak lenni és nagyon jól cselekedni!! Sikerülni fog megint???