Visszajöttem a gyerekkel Pestre. Amíg elvoltam távol, minden rosszabbra fordult, így változtatnom kellett. A gyerek sokkal feloldottabban és élénkebben reagál a világra azóta. Legalább 20 kilót ledobott, pedig nem is fogyózik. Végre kimozdúl és tekereg a régi haverokkal, és kummunikatív lett.
Azelött csak begubodzott a négy fal közé és netezett, meg evett. Emiatt legalább 30-40 kilót felszedett, mert unalmában csak a fejébe tömött mindent amit talált otthon. "Otthon?"
Igazán sosem éreztük annak, mert nem is tudtuk így érezni. Sosem volt az otthonunk! Ha valaki elköltözik, és nem igazán érzi jól magát, csak feszeng állandóan és kínlódik, az nem az otthon-édes otthon!
Most sokkal jobb, mert e régi megszokott környezetünkben élhetünk, még akkor is ha nem a sajátunkban. De itt vagyunk!
Még vannak elintézetlen dolgaink, de igyekszem megoldani valamennyit! Lassacskán, de haladok/unk előre!
