Donytella "gondolatok"

Minek is? A gyerekek nem elegek, így valakire még gondolni kell. Főzni mosni amúgy is fontos, hát neki is legyen öröme valamiben. Nekem meg olyan jó elviselni valakit aki, követelőzik és kerülgetni kell. Mindig ott van útban ahol teszek-veszek, és néha bosszankodom is miatta. Elnézem a trehányságát és próbálok kedvesen szólni még ezek után is hozzá, már amikor megy. Ha nem, megmondom a véleményem, csak annyira mint a gyerekemnek. Tudomásúl is veszi, de egy óra múlva megint minden a régi. De kell valaki aki velem van és én ő vele, nem vagyunk egyedül és azért mert néha morgunk is egymásra (nem vita és veszekedések) egészen jól elviseljük egymást. Csend van és nem társalgunk sokat, de mégis figyelünk egymásra. Ha nem vagyunk szoros közelségben, hát mennyire is tud-unk hiányozni a másiknak! Megszokjuk egy idő után a berögzött hülyeségeket és apróbb baklövéseket, csak eggyütt vagyunk és éljük a mindennapi kis életünket. Valamikor azért nem így volt, itt sem. Szerettük egymást, (most másképpen) ott volt a kicsi gyerek. Ő legfoglalt és nem figyeltük még a másik nem tetsző dolgait. Mert mindenkinek vannak, csak a magunké természetes. Ragaszkodás a megszokotthoz, a sok letőltött idő után, mert nem csak átutazó kaland volt az életünk. Eddig 18 év..