Donytella "gondolatok"

Lázam már nincs, de gyenge vagyok és még fáj itt-ott. Köhögök is, de majd elmúlik az is.

A gyerekem is jól van, bár kissé ő is gyengének érzi még magát. Ment a suliba, remélem nem lesz megint beteg.

Párom minden szempontból súlyosabb eset... Ő most esett bele a lázas állapotba, és még a kórházban is van. Vettek tőle vért, hogy megállapítsák mitől van a láza. Jó, hogy ehez vért kell venni. Itthon nem zavart el minket senki sem vérvételre egy vírusos influenza miatt. Nem tudom bemenjek-e hozzá, majd telózok neki és megkérdezem mit akar.

A középső lányom március 25-re van kiírva szülésre Rebekával. Még jó, hogy azért sűrűn dumcsizunk, mert ő teljesen megfeledkezett egy elég komoj bajáról amit jó ha tudnak a dokik. Mivel maszekba jár és közel van a kórház ahol világrahozza első kincsét, szerencséje is lesz. Ő azt mondja a fájások alatt le tud sétálni ha kell, annyira nincs messze. Viszont most kicsit változott a helyzet, mivel gyerekkorában volt egy bicikli balesete, amiből kifolyólag több sérülése is volt. Többek között valószínüleg bordatörése is, azaz szegycsont törés. Ezután jött a serdülőkori változás, ami a fejlődésében is nagy szerepet játszott. Viszont a balesetéből származó sérülést nem tudta kinőni. Ennek okán maradandó károsodás maradt vissza a mellkason, ami nyomja a szívet. Így már súlyosabb lett a helyzet, és elküldték megint cardiológiára. Ott megállapították megint, hogy igaz nincs változás, de talán megszülheti a babáját. Ha mégis rizikóssá válna, akkor előre programozott császáros lesz a baba. Nagyon fél szegénykém a szüléstől is, most meg ettől méginkább. Nem is csodálom, én is félnék... Mindenképpen azt szeretné, hogy ottlegyek amikor szülni fog és utána is egy darabig. Bízom benne, meg tudom oldani az itthoni és az ottlétem időszakát valahogy. Mivel jelenleg igen nagy a távolság köztünk, és itt is vannak akiket el kell látnom. Mindig van valami ami tetézi a gondokat. Miért ne lehetne ez valaha másként????