Donytella "gondolatok"

Boldogságomban órdítani tudnék, de aggodalmamban is! Végre eljött a várva-várt gyönyörű nap, és ma hoz nekünk egy csodát, egy új fényt! A lányom (2.-ik) már a szülőszobán vajúdik, és nagyon édesen közölte velem, hogy már szenvedget, de tűri amíg lehet. Csendben viselte beszélgetésünk alatt a fájásait, amik 2-3 percesek. Örömömben és aggodásoban is csak bőgni tudok, és nagyon izgulok értük, hogy minden rendben menjen végig!!! Annyira szeretem a gyerekeimet. Tudom, ez természetes, de nálunk annyira szoros az anya-lánya kapcsolat, hogy olyan most mintha én lennék ott és mindent át szeretnék venni tőle, csak a szépet hagynám meg számára. Remélem, nem nehéz szülés lesz, és csodával fog emlékezni erre a napra!