Donytella "gondolatok"

Valóban totál kész vagyok, és nem tudom mit is tudnék tenni?! Legszívesebben rohannaék vissza segíteni, de itt is van gondom a fiammal. Igaz ők mint nagyok ezt sem akarják megérteni, mert szerintük egy 15 éves fiú már elég nagy ahhoz, hogy abajgatni kéne! Ilyenkor legyen okos egy anya! Nem abajgatom a fiam, de sajnos ha egyszer nagy lelki törést kap valaki és azt nehezen tudja feldolgozni, nem lehet magára hagyni őt sem!
Az angyalok szava szóljon Belőled! Ez viszont nagyon igasz, bár a lányaim kétlik, hogy ekkora gyerekkel mi gopndom lehet. Sajna van, de ezt én hiába is magyarázom nekik. Olyan önzőeknek bizonyulnak és nem akarják érteni a bajunkat! Nekem rosszul esik, hogy a testvérükkel ennyire nem megértőek. Persze amikor a tragédia történt és a gyerekem is látta aki akkor 13 éves volt, ők nem voltak sehol. Hogyan is érthetnék meg, mi zajlik le egy gyerekben ilyenkor? (Hetekig meg sem szólalt akkoriban a fiam, csak aludt.)E miatt a suliból is felfüggesztettünk egy évet, sajna.
Nem értem különben az egészet, mert nem lenne semmi gondjuk vele, csak ennie kellene eleget. De a mama sem eszik rendesen igy teje sincs miből legyen. Időbeosztása nem jó, és semmit nem tud mellette csinálni, csak dajkálja. Nekem sosem volt segítségem a gyerekeim mellett. Sőt, egyedűl maradtam 3 lánnyal a szülésem előtt egy hónappal. Mégsem voltak ilyen problémáim. Féltem a fiam is, de ott lennék a lánynál is. Ez lehetetlen. A papa mitől okos? Tudja fene! Azt gondolja magáról, ha már tud fürdetni és a neje ráhagyja magát a döntésekben, akkor csak jó lehet. Sajnos, mint tapasztaltam, nagyon nem az! Néha még attól is rettegtem hogy leejti egyszer babót, mert olyan hirtelen vele...( Én is próbáltam csak rávezetni a dolgokra, nem egyértelműen vettem mindent ki a kezéből és még mondtam is neki, hogy mindig a szívére hallgasson baba ügyben ne másra! Babóka csak akkor kesereg ha éhes. Nem is sír igazán, hacsak nem hagyják sokáig könyörögni a pocijáért..
Igen igy van, biztos. De jobban örülnék ha babóka sem lenne e miatt károsult! Mikor odaértem hozzájuk, már nem tudták elviselni a sok sírást és dokihoz rohantak vele, mert ez volt az egyszerű megoldás. Doki továbbküldte őket a János kórházba ahol megállapították, hogy félig kiszáradt a babó mert valószínüleg nem kap elég teát (folyadékot) ebben az anyatej is benne lehet. Ha kevés neki, akkor valóban nem kap eleget. Még ott a kórházban megivott 90 gr-ot a kicsi és aludt tőle, mint a bunda. Talán először volt tele a pocakja szegénynek! Mire odaértem már ők is otthon voltak. Igaz babót kicsit megkínozták mert vért vettek tőle, amit elég nehezen tudtak, olyan sürű volt neki. Tehát itatni kell, mert besűrűsödik a kis vére és abból is baj lehet. Otthon azonnal itattuk őt, de anyja (nem tudom kinek a hatására) csak 20 gr-okat mert adni neki. Pedig a tea csak folyadék és nem hizlal. Most, hogy eljöttem, megint visszavették a teázást is! Kaját sem kap még mindig többet, pedig megbeszéltük, hogy ha másfél kétóránként sír mert éhes, akkor növelni kell az adagot. Azóta megint ki van a lányom mert nem tud pihenni és a babót dajkálja mert a kaját kéri!! Most hogy legyek én okos, ha ők okosabbak? E miatt már ott bőgtem babókával együtt, és másnap kicsit változott a helyzet. De csak míg el nem jöttem!