Donytella "gondolatok"

Na kezdem szívni a nyavajaságot azthiszem rendesen! A párom már semmit nem képes csinálni, csak feküdne egész nap és bámulna ki a fejéből. Jó, hogy még a wc-re kimegy, mert lassan megint pelenka kell neki. De ebből már nagyon elegem van, és a folytonos siránkozásai az idegeimre mennek. Mindennap valamiben meghal, és minden baja van amitől én is szenvedek. Mást sem hallok csak ezeket! Meddig lehet valakit így elviselni? Csak attól tartok kicsit, nehogy teljesen bekattanjon megint, mert akkor teljesen kiszámíthatatlanná válhat. Remélem azért, annyira tud majd uralkodni magán, hogy ránk nem lesz veszélyes. Ha magára megint az lesz, hát nem tudok mit tenni! Lehet, nem jól tettem, hogy nem hagytam a 24 órás zárt megfigyelés alatt? De ő kérte, hogy ne hagyjam bent, és ki szeretne jönni. De én ebbe belegágyulok ha így folytatja! Nem tudom mit tegyek, csak a gyerek ne sínlődjön mégjobban ezektől.... Huuuhh.