saját gondjaimmal, s nem szállhatok fel a széllel. Egy könnycsepp mi elhagyja a szemem, mert nem találom a helyem. Boldognak kellene lennem, de nincs aki kövessen! A könnycsepp legördül, végigfolyik arcomon, az ize sós, megízle-
lem! S amikor nem lát senkisem, ember körülöttem nincsen, a szél már nem szelíd. Vad táncot lejt, a madarak elcsendesednek, emberek már nincsenek. Szemem nem szárad ki a szélben, már patakokban folyik könnyem! Nem kívánok boldog lenni! Nem akarok szeretni, nem mosolygok senkire. Szomorú lettem, zokogok. Érted! Mond! Mit ártottam én Néked? Miért fáj másnak, ha valaki csak úgy boldog szeretne lenni! Miért nem tud egyik ember másikat szeretni!? Jó az ha a kedvesség és a szeretet helyett bántás ér, és bántanak? Mond el azt is, miért teszed amit teszel, ha még azt sem tudod kivel tetted!? Jó fájdalmat okozni másnak? Miközben a boldogságra vár az?! Mond. Látod a felhők mögött a sugarat? Neked nyújt le magából egy darabot. Kapaszkodj belé és élvezd a viág szépségét! Száritsd fel a könnyem, édes csókoddal, tápláld örömmel a napot, hisz Neked süt majd! Szállj a szélben Te is és élvezd! Örülj annak a kevésnek amit még nem vettél eddig észre! Rengeteg apróság van az életben, aminek lehet örülni és legfőképp ha másnak is ezzel örömet tudsz szerezni! Ne engedd kicsúszni a kezedből amit egyszer megfogtál! Soha nem tudhatod, ezután mi az amit elmulasztottál! Tudod mi az? Maga a boldogság!
Jogvédett!
