Donytella "gondolatok"

Szia Sly!
Ne hari, hogy így írok, de más megoldást jelenleg nem találok erre! Volna egy nagy kérésem Hozzád, mivel, egyedűl Te lennél jelenleg az, aki ebben segíteni tudna! A lányomról van szó, a Te kis családodról. Zsini mint láthatod, nagyon megviselhette a babavárás, és ami eközben vele történt. Sajnos nem ő az egyedüli, de az utolsó sem aki ebben a gyermekágyi depresszióban szenved.Én gondoltam, már jobban van amikor eljöttem, és talán megoldódott minden. Ma már látom, nem így van, és legszavesebben rohannék vissza segíteni ameddig nem lesz nagyobb a baj! De most csak Te vagy aki ebben valamennyire a segítségére lehetsz! Kérlek téged, ha valóban szereted és azt akarod, hogy egészségesen atudjon egy gyönyörü babát tovább is gondozni,a kkor legyél mindenben mellette! Most nagyon fontos (ilyenkor még az egészséges mamáknak is), hogy érezze azt, hogy szereted, azt, hogy szükséged van rá. Csak annyit tegyél meg érte/ük, hogy többet vagy vele/ük, és beszélgess vele! Sokat, és próbáld vidámítani őt. Ölelgesd meg, bujj oda hozzá, és puszilgasd. Ha most nincs is több ennél, neki ez akkor is nagyon sokat jelent! Ilyenkor egyedülérzi magát és nagyon elveszettnek. Azt is gondolhatja, hogy nem jó anya! Nem mondja mi jár a fejében, de bármi lehetséges. Vigyázz rá/juk mert most a felelősség a Tied is! Tudom, dolgozol és alig várod, hogy kikapcsolódhass, de ababát valószínüleg te is akartad, nem csak ő! Akkor legyél egy igazi jó apa és odaadó férj! Nekm hála égnek sosem volt ilyen gondom, de átérzem. Elmondok egy példát ami tanuéságos lehet, de remélem sosem lesz ilyenben részetek!
Amikor én szültem az első lányomat, volt egy védőnőnk. Mindig azt hajtogatta, hogy mia az a szülés. Ez egy természetes folyamat és nem kell, hogy ezért bárki is elhagyja magát, vagy depis legyen.
Persze nem! Mondta egy olyan aki még sosem volt terhes, csak a könyvből tanúltakat hozta fel érvnek. Rá két évre férjhez ment, és születetett egy szép kislánya! Olyan depressziós lett a szülés alatt, hogy elvették tőle a gyermeket és az édesanyja nevelte még iskolás korában is! 7 évig szinte a fenekét is az anyukája és a férje törölte ki, etetni kellett,és minden ilyesmi! Ennyit arról, hogy semmit nem jelent a természetes dolog, hog yszülés! Nem mindenki tudja azonnal feldolgozni az újat magában, és elfogadni azt, hogy minden más lett! A gondozónő ma már a sok gyógyszer és kezelések hatására úgy ahogy emberré lett, bár a gyereket az apa neveli és a nejét is ő gondozza! Szomorú de tanulságos a történet! Ezért is kérlek, hogy most segítsd át a lányt ezen a nehéz időszakán. Valószínüleg történt valami a babavárás idején és talán közben amit mi nem tudunk, vagy nem értünk. Lehet ő sem tudja mi a változás oka. De nagyon vigyázni kell rá ilyenkor és a figyelem fontos! Nagyon anya akart lenni, most ugyan az lett, de nem számolhatott a következményeivel. Talán fél valamitől, amit nem vall be. Talán túl aggódta magát és most jön ki rajta. Nem tudom, de Te segíthetsz kilábalnia ebből a komoly kriziséből! Vigyázz rájuk, mert lehet nagyobb gond is belőle, az meg senkinek nem lenne jó! Vágyik a közelségedre az odafigyelésedre, és arra, hogy érezze a szereteted! Most nem ezt érzi, bár tudom segítesz neki, de ez most kevés! Talán jobban oda kell rá figyelni mint amikor csak várta a babát. Most több a teher rajta, és a felelősség is. ífél és félti a kis kincsét, de ugyanakkor attól is félhet, hogy már nem is szereted őt! Bizonyítsd be neki az ellenkezőjét és ne érezze, hogy mellőzöd már. Ha mindezt átsegíted, hidd el nem lesz semmi baj, és megnyugszik ő is! Másképp látja a dolgokat és boldog anya lesz végre! Sajnálom nagyon, de nem tudok két helyen lenni egyszerre! Ha elolvastad, légyszi válaszolj, és azt is, hogy Te miként gondolod?!
Szia...