Donytella "gondolatok"

Gondolatok... Szeretnék gondtalan lenni,, szeretnék nagyon boldog lenni, szeretnék szárnyra kellni és egy valakit ölelni.. Legjobban szeretnék két ölelő karban elmerülni és csak szeretni, szeretni, és szeretve lenni!!! Oly jó lenne, ha igaz lenne, és nem csak én vágynék erre. Az élet oly rövid, miért nem lehetne az boldog mindig? Ha szeretnél igazán, és jó volnál én hozzám. Nem adnám fel a boldogság apró kincseit semmiért. Hát mond el nekem, a boldogság neked mennyit ér???

Mitől félek?
A lopakodó sötétségtől, a vibráló szívdobogástól, és hallhatatlan léptektől! A zizzenő bokor zajától, a láthatatlan homálytól, mindentől ami ismeretlen. A váratlan meglepetés szerű helyzetektől. De van mikor nagyon bátor leszek, és csak megyek és megyek... nem érdekel semmi sem, még az árnyak is kikerülnek és akkor csak ők félnek. Mert én nagyon bátor leszek, hatalmas, mit a fény árnyéka rám vethet. Engem meg űz a helyzet, a végtelen sötétség mi nem bánthat, csak egy másik ember..