Donytella "gondolatok"

Egész éjjel kínlódtam álmomban, és reggel kábán ébredve azonnal a telómhoz kaptam. Nem volt üzi és már képzelődöm is ezek szerint, mert nem voltam benne biztos, hogy mindez csak álom vagy valóság volt. Nem valóság, csak már annyira sokat foglalkozom vele, hogy igaznak tünt. Benne, megszületett Rebike, és oly hű volt az álom, hogy most kavart a fejem. Volt egy hívásom de fogalmam nincs ki lehetett. Így megnéztem az üzenetlistáimet, de semmi. Tegnap du. a lányom mondta, hogy már minden baja van és fáj mindene. Na, ez az! Mondom én, itt már lassan tutira kifelé szándékozik a kis mütyűrke. Mütyürke, jó egy hónapja volt 2200gr. Most mekkora lehet? Ő is jó nagy lányka lesz mint az anyja volt amikor megszületett. Ő 4kg-mal búlt elő, pedig egy dekát sem híztam a terhességem alatt. Viszont nagyon sovány lettem másnapra amikor méredzkedni kellett.
A fiam katrófa. Nem tudom mi a kiút ebből, de valamit tenni kell...