Donytella "gondolatok"

Annó valamikor ifjabb koromban, amikor a férjemet megismertem, a szerelem hirtelen fellobbant és csak érzéseink voltak, eszünk nem. Akkoriban még anyósom mindenben nekünk segített, jó szíve mindig többet adott volna mint amit megtehet. Aztán lett egy édes pici fiunk is akit igazán szeretett, mellette az én három lányom is olyan volt mint saját családbeli gyerekek. Néha még kellemetlenül is érintett az a sok odaadás amit kaptunk, mert én a mi családunkba nem ehhez szoktunk. Önnállóságot kellett tanulnunk hamar, és nem volt kiszolgálva senki. Ha kellett valami hát nekünk kellett megteremteni. Anyósom míg mi aludtunk, ő már készült a napra, és amikor szemünk kinyílt, a kávét máris forrón hozta.. Aztán a bőséges reggeli következett, és mindezt az ágyban kaptuk meg. Később elköltöztünk, ő egyedül maradt, de csak egy darabig. Mi elvoltunk akkor már foglalva az új életünk kialakításával, és kevés időnk maradt mások gondjára bajára. Telt az idő, és anyóskám a nagy popsiját hízlalva, (sosem kellett dolgoznia, azaz saját nyugdijáért csak 10 évet) Unatkozott, és a vére még hajtotta. Ezért elhatározta, hogy bíz' a ő nem marad egyedül. Nem is sokáig maradt. Talált magának valamilyen társkeresőn keresztül pár jó zsírosnak igérkező falatot, amit jól kikapott. A vidéki főleg ha nagyon messzi, más élethez van szokva, mint a pesti. Ezt csak az tudja aki benne is van mindkét életformában. A lényeg, hogy kipróba után nem igazán felelt meg az uj nimfomán. Az egyiknek igaz volt lakása meg pénze, de kicsi volt a farka. A másiknak kevés volt az esze, de több a pénze, és nagy a kanja.. De egyik sem felelt meg, pedig már éppen költözött is volna, egy heti ottlét után mintha próbaidő volna.. Na de ennek vége lett, mert mégsem jelentett akkora hasznot amit megérdemelt. Maradt így egyedül egy rövid ideig, mígnem a barátnő megjelenik.. Megám, de még hogyan?? Hoz jó híreket a tarsolyban! Hé kedves barátosném, üdítő hírekkel jöttem ám, találtunk neked itt valakit a tanyán! Na ne mond, mutasd be gyorsan, nehogy más legyen az ki rá telepedve oda betoppan. Hű de sietsz, miért annyira fontos az, hogy gyorsan?! Azért ides barátném, kell, hogy az enyém legyen, hogy én gazdagodjam! El is mentek az öreghez ház-tűz nézőbe, és lássatok hatalmas csudát, hát tetszett a mamának amit a barátné odaát dumált! Mondta ő, hogy van neki szép nagy háza, de van ám még neki más is, ami neked fog tetszeni! A pénztárcája is eléggé vastag, szóval jól eleresztett az öreg, még egy jó nagy "arasszal" is! Tökös legény a valóságban is, élvezé ám az anyósom is! Tellik-múllik az idő, és már jó befészkelt, eteti a madarakat és a disznókat minden reggel. Közben főzöcskézik az ujdonsült urának az asszonyság, és becézget. Nehogymá ne nyeljem le azt amit nyelnem kell! Ha megéri az mi lesz belőle a hasznom, hát mindent megteszek, még a békát is ugrás közben bekapom.. Így éltek éldegéltek egy darabig, míg az öregből az irigység fel nem szaporodik. Hát tudni kell ám még ehez, hogy van 3 felnőtt gyereke, és nem éppen vidéken. Igaz az egyik alkoholista, a másik sem egy adonisz, a harmadik az aki éppen embernek tituláltatik. Na a lényeg, hogy évente ha feljönni látszott a vidéki család egy-egy tagja, hoztak ők finomságokat ünnepekre és ajándékba. Jó nagy nehéz tömött szatyor, tele jó tartalommal. Igaz mi egyek voltunk, a tata tovább vitt a gyerekeinek 3-mal. Mégis azt nézte, hogy a mi szatyrunkba mit kaptunk, nem nehezebb-e? Áááá dehogy is irigy ő, dehogy sajnálja, hiszen tudja, hogy míg mi egyet kapunk ő elvisz hármat. De ha valakinek kevés az esze, hát nem kell gondolkodnia. Nehogy megerőltesse azt a kicsit is ami van! Aztán sok év múltán amíg mi a létért küzdöttünk, ők lent a jólétben és nyugalomban éltek a tökös vén legénnyel.Közben nálunk keményedtek a gondok, és betegségek sorozata kergették a frontot. De nem csak ennyiből állt ám az élet, zajlott itt rendesen minden jó szerével. Az én okos párom mindenbe belekapott, és nem éppen az okos eszével, és persze bele is bukott. Volt nekem sok mindenem, aminek hamar vége lett, mivel a kedves férjem hamar a fenekére vert. Nem is szellőztettem ezt az oldalát tovább, mert minek? Amit elvesztettem, már sosem szerzi azt senki meg. Aztán miért ne ütne be a ménkű is, oda hova várják? A nagy pösti, elvesztette valahol a szívlapátját! Pedig néha de jó is lenne rája ülni, és a melegebb éghajlatra elmenekülni. Na gyütt ám minden mint a karikacsapás, de nem a jóból, hanem a rosszabbik feléből, há mi más! Baj bajt követett és nem volt megállás, pedig nem dédelgettem percet sem, küldtem én, indulás! De nem tágított, jó volt nekije ott lennie, hogy a fene ette vón' ott meg a rossebet. Ette ette, de hagyott rendesen belüle, pedig itten esküszöm, nem kértem én semmit sem tüle. Na megesett ami leesett, úgy jó 3 emelet magas emeletet. Na aztán jött a keményebb ideje ennek a szép életnek. Egyedül a kétségek fövenyén, amit sosem takarítottam, hát nem kurtálkodott a rosszal amit kaptam én. Kétségbe esve egy gyerekkel akiért mindent megtennék, akár ha kell az életemmel. Nagy volt a mi nyomorúságunk akkoriban,, pedig már voltam sokkal nagyobb bajban, de egészen máshogyan. Most nem akart semmi sem sikerülni, és minden csak balul tudott kiütni. Más választást az élettől nem kaptam, minthogy a párom után loholtam. Pedig már szinte nem is ember, csak létező légzőgép aki még bosszant is. Nehogy má jobb legyen egy fikarcnyit is! A lényeg, hogy nincs is lényeg. A kedves mama, a drága anyós, ki azelőtt mindenét adta vón, de persze most.. Rágyüttem én hülye, hát miért adakozott. Nem neki kellett szenvednie ha a fia marha vót! Hallani sem akart semmiről, mi történhetett vele, így betegedett az utóbbi idejébe mindenbe bele! Fogyott is ám lefelé, mint aki fogyózik. Sosem volt ily karcsú mint most, pedig eszik. De ráült már a gonoszság és irigység az ő fejére is, félti a vagyonkát amit remél majdan megnyerni. Hogy mire képesek az emberek azért a kis vagyonért.. Nem is értem, hiszen ha jól utánanéznék, hát kinek érné ezt meg, és ki az aki ezt még élvezné is a jövőben. Mert ő már nem hiszem!