Oly kellemes, mintha a szerelmed őlelne át!
Karjaiba beolvadva, szived az ővével táncba kezd,
Dobbanása eggyé válva, szerelmesen élvezd!
Két test egy a lélek? Szenvedély az mit elérhetsz!
Oly heves, oly kéjes, és valóban édes mint a méz.
A szád csókra, csókot ád,szived egyre jobban hevűl,
Forróság önti el szived-tested, lelked elszáll ott belül.
Mámor úszik át agyadon és egész lényed átadod Neki,
Nincs az a vágy, mit ne tudnál Vele egyidőben élvezni.
Nedüd azonosul nedüjével, s egybeolvadsz szerelmeddel,
Méz csordogál vér helyett ilyenkor érzelmeid hevében.
Kikapcsolva a külvilágot, csak a vágyidra figyelsz,
S a beteljesedéssel éred el mit Vele együtt kezdtél el!
Csodás álmok keringenek percekig, körülötted, s érte,
Ne mond, hogy van olyan élmény mit ez megne érne!
Ha eljutsz a csodák habos szárnyán a fellegekig, élvezd,
Kéjek kéjét élve át, mit máshol el sosem érhetsz, élvezz!
Görcsös ölelésbe rándúl kéjes tested, s az Övé érzékel Téged,
Eljutsz a mámor és kéj legfelső csúcsára, és ott érzed, VÉGED!
Lehanyatlasz, de még tested élvezi a kéj mámorát, reszketsz,
Agyad kikapcsol, s elalélva még mindig szállsz, nincs is tested.
Lassan visszazökkensz e valós világba, de szerelmed ölel még,
Ekkora élményt a világon semmi sem adhat, bárhogy is szeretnéd!
Hát kezd ujjra és ne hagy abba mig lehet, élvezd a boldogságod,
Ki tudja az élet hányszor adhatja, Neked ezernyi boldog álmod?
Hagyd, hogy a tested és a lelked, szálljon min a madár feljebb,
S a vágyad csak úgy teljesülhet, ha a szíved valóban egyet szeret!
Dony
Jogvéde
