Donytella "gondolatok"

Édesanyámnak...

Ki életet kap, anyát is kap vele.
Szívünk első dobbanása az Ő érdeme.
Parányi életünk óvja, remegve félti,
apró kis elménk még csak meg sem érti.
Mennyi küzdelem lemondás az áruk,
mit vállal értünk, és mennyit hibázunk.
Anya éhes vagyok, anya fáj nagyon,
míg gondunkat űzi, szívén sok fájdalom.
Sosem fárad el, ha értünk kell tenni,
ha éjjel álmából hozzánk kell felkelni.
Az első lépésünknél hogy csillog a szeme.
Az első szavunk lelke üzenete.
Anya szeretném, anya kérek...
anya sötét van, és a sötétben félek.
S Ő vigyáz, vígasztal, őrzi álmunk,
miközben Mi tündérhonban járunk.
Ő a való életben ölre megy a sorssal.
Megküzd értük tenger sok gonddal.
Reggel nem kérdjük, anya miért vagy fáradt?
Miért gyűrött, nedves az ágyad?
Bár láz emészti törékeny testét,
mégis velünk tölti vidáman az estét.
Ruhát cipőt ha vesz, nem magának veszi,
titkon az éjben az ágyunkra leteszi.
Büszkén nézi hogy fogy az estebéd.
Háta mögé rejti két megtört tenyerét.
Nem számolja éveit, csak teszi csendben dolgát,
naponta feldíszíti a szeretetoltárt.
Az oltár fő helyén gyermekei szíve,
s Mi mégsem vesszük soha semmibe.
Természetesnek hisszük a kapott áldozatot,
tényleg csak ezért hozott a világra magzatot?
Aztán felnövünk, és megváltozik minden,
a mi gondjaink közt neki már hely nincsen.
Hagyjuk örlődni lelki magányában,
ne szóljon bele az unokák dolgába.
Ott már nem jó, nem ért hozzá, mama,
másképp volt az régen, nem lehet igaza.
Pedig hát az élet ezernyi gondjával
könnyebb megküzdeni dárga jó anyával.
Egész életében csak adott és adott,
mindig tudta mi kell, s örült, hogy adhatott.
Könnye gyöngye hullt, ha látta bánatunk.
Szíve összerándult, mert tudta, fáradunk.
Gyermekeit, unokáit csak jóra nevelte,
mégsem volt soha a sors kegyeltje.
Kérünk a jó Isten tartsa meg békében
szerettei között örök békességben.
Az év minden napján áldja meg az Isten,
sokáig osztozzunk ilyen drága ÉDESANYÁN!

A válaszom erre!

Édes szép Leányom!
Ki nemrég te is ÉDESANYA lettél,
mindezekre magad is rájöhettél.
Óvtam minden lépted gondolatod,
most féltve figyellek, anya vagyok.

Ezután Te óvod legédesebb kincsed,
Bekikét, ki a legdrágább gyöngyszem.
Nemsokára megtudod mi az Őt félteni,
mire felnő azt is, oly jó ANYÁNAK lenni!
2008. május 05. 05:59:19 Anya [email] [url]