Donytella "gondolatok"

Felcseperedve, kilépni a nagyvilágba. S gondatalnúl elmélázva bandukolsz. Jönnek mennek az emberek körülötted, mígnem felpillantasz, pont akkor... Akkor amikor veled szemben áll valaki és téged figyel, kikapcsolva a külvilágot. Leblokkolsz, kicsit meglepődsz, és elpirulsz. Két szempár egymásra talál és figyel. Te, a meglepődéstől lehunyod a szemed egy pillanatra és tested forró meleg járja át. Remegni kezd kezed lábad, és még a gyomrod is helyet változtat. A szíved hevesen kezd el dobogni, és titkolhattalan fura érzés, a vág yfog el. Ő ugyanígy érez, minden porcikája érezhetővé válik számára, amit eddig fel sem fedezett. Szerelem első látásra? Igen, ez az lehetséges! Egy tétova mosoly, és pillantások mindkét oldalról. Hallod a hangját, és remegve de válaszolsz. Beszélgettek és megbeszlitek a legközelebbi találkozót is. Addig csak álmodozol és várod a pillanatot amikor újra egymás szemébe nézhettek. Míg az újdonság szele borzolgat, addig sok mindent elárúltok magatokról, és az érdeklődés továbbra is fenn áll. A második randin már a kezed is meg meri fogni, és ez újjabb érzésekkel önt el mindkettőtöket. Ez így folytatódik egy ideig, amíg nem juttok el az első igazi édes csókig, a valós ismerkedésig. Szívetek a torkotokban dobog, érdkes, hogy nem a helyén. Aztán eljő a nap, amikor már nemcsak a kézfogások és a csókocskák jelentik a legvadabb álmokat! A vágy amit mindketten erősen éreztek, úrrá lesz rajtatok és egy gyönyörű éjszakán megtörténik az, amit eddig csak hallomásból ismertél. Ismertél? Nem ! Ilyet el sem tudtál képzelni, mint amit akkor érzel, kapsz és adsz. Nem is gondoltad volna, hogy ekkora szenvedély lapúlt meg bennetek, és ezek is ti vagytok! Mámorban úsztok mindketten és nem tudtok betelni az érzés gyönyöreivel. Megtörtént! Még nem is tudsz róla, főleg ő nem. De ott van, veled, benned. De olyan boldog vagy, hogy észre sem veszed! De ő sem hagyja ám magát, így néha jelez. Nagyon szeretitek egymást és nem is tudtok betelni egymás közelségével. Legszívesebben belebújnátok egymásba, nhogy sose legyetek külön a másiktól. Közben, ott a puha bolyhokban, meglapúlva a ott a gyönyör záloga! Mire felocsúdsz a merengéseidből, már selyted, hogy a kis selyt osztódásnak indúlt. Kavarog a fejedben a gondolat, hogy most mi is várható, hogyan tovább? Boldogságotok a tudattal, csak még szorosabb és gyönyörködtetőbb lett. Valami elkezdődött, ott bent a melegben, de még nem érzed. De tudod és véded. Igen, ő az! A szerelem kis gyümölcse megfogant, és él odabent! Boldog vagy, és el nem tudnád igazán mondani érzéseidet mert a szervezeted kissé átalakúlva, őt felkészülten várva fejlődésnek indúlt. Lassan kerekedsz, de szerelmetek sem hagy alább. Nagyon boldogok vagytok, és a tudat amely már biztossá tette, hogy kettőtök édes éjszakája egy boldog élet adója lesz! Telnek a hetek, és a változás kezd láthatóvá válni. Gömbölyödsz és az étvágyad is fokozódik. A párod csak figyel és ölelve nagyon szeret benneteket! A hónapok lassú haladásával, érdekes folyamatok zajlanak le a testedben, és ez már igen látványossá vállik. Érzed őt, és párod is ha türelmesen vár és figyel, hát ő is boldog érzésseltapasztalja, hogy valóban van ott valaki. Valaki aki a tied és az ővé. Te néha már kényelmetlennek érzed a kis terhedet, de vágysz már arra, hogy egyszer a karodban tarthasd és ne csak vágyd szeretni, hanem valóságosan szeretnbéd őlelni. Milyen szép is ez a csodálatos természet. Mit tud produkálni, egy szerelmes éjszakából. De eljött a pillanat, ami kissé gyötrelmekkel teli, de a valóságban álommá vállik egy pillanat alatt. A fájdalom eltörpül amellet, ami az aggódással is egyben jár. Csak vége legyen ennek a napnak, és Ő egészségesen lássa meg a napvilágot! A papa csupa izgalommal sürgölődik, és folyton aggódva kérdezi, segíthet-e valamiben? Sajnos a szeretetnél többet ott pillanatnyilag nem adhat, de az nagyon sokat jelent. Eljó az utólsó erőfeszítés is, és a csoda megszületett. Egy csodálatos, gömbölyű kis rózsaszínű mozgó, síró boldogság. Már hárman vannak. CSak nézik és figyelik minden rezdülését, a mosolyát és szusszanásait. Mikor eszik, csak úgy cuppog a pici édes szájával, és jóllakottan elpilled. Olyan boldogan figyelitek őt, hogy az idő múláűsát észre sem veszitek. Már megfordú, kis idő elteltével felcsüccsen. Jaj, amikor az első felállás megtörténik, annak ujjongani kell! Sőt a gőgicsék amik eddig elhagyták kicsi száját, formálni kezdik a hangokat. Persze, voltak éjszakák amikor a kétségbbeeséssel nem tudtatok mit kezdeni, de mégis megoldódott minden! A fogacskákkal kicsit küzdeni kellett, és az a fránya kis nátha main ő még nem tud segíteni. Igen, voltak olyan napok amik kissé nehezebbek voltak. De ottvan a csoda, ami a kettőtők képére formálva, eldönthetetlen arányban megvan! Az első szavak és lépések, rohanásba és rengeteg kérdésbe mennek át. Szinte habzsolja a kiváncsiságával az újdonságokat. Mindent tudni szeretne, és mindent ki akar próbálni! Jaj. Benneünk a félelem, nehogy baja essen. De ő csak ügyesen és szeretettel védve, tudásra éhezik. Olykor kisördög módjára vadóc, máskor az angyal is tanúlhatna tőle. NAgyon szeret minket, és mi is őt rajongásig! Óvjuk, vigyázunk rá ameddig engedi, de eljön a pillanat, amikor kezdi a kis életét maga. Igaz még sokmindenben szüksége van ránk, de már saját kis énjét formálva, akaratát megvillantva a mi csodánk marad. Még sok idő az ameddig elngedhetjük a kezét, és igaz aggódva, de hagyjuk levállni, és a saját kis életét magának kialakítani. Lassan teljesen felnő, de nekünk mindig marad a kicsi édes gyermekünk. Ő az igazi boldogságunk, a félelmünk. Még mindig legszívesebben fognánk a kezét, de ő már nem akarja. Ő már kifelé kacsingat, hiszen lasan felnőtté vált. És a mi kis bogarunk, a legféltettebb kincsünk, kezdi a felnőtt életét. Pont úgy mint valamikor mi, amikor a két szem egymásra talált egy váratlan pillanatban... De nagyon boldogak vagyunk, mert ő a miénk lett, és marad is ameddig a szemek le nem csukódnak... De benne ott maradunk, és ő tovább ad minket is az utókornak!